Vasárnap, 09.24.2017, 2:27 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS

Az én honlapom

A farkasokról és kutyákról szóló cikkem

A farkasokról szóló cikkem:
A több évszázados vadászat és élőhelyvesztés ellenére számos európai országban él farkas.
Ez az erősen társas állat a domináns hím kiterjedt családjából álló falkákat alkot.A farkas talán a legnagyobb területen elterjedt szárazföldi ragadozó. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is megtalálhatjuk képviselőit. Az egykor összefüggő, hatalmas területen ma már csak elszigetelt populációi maradtak fenn a túlzott vadászat következtében. A természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen a félsivatagtól a tundrán keresztül a trópusi esőerdőig mindenhol meg képes élni, amely nagyszerű alkalmazkodó képességét is mutatja.Bár nagyszerű és intelligens vadászként ismert, kisebb részben növényi eredetű táplálékkal is kiegészíti étrendjét. Az állatokban sem válogatós, kisebb állatokat éppúgy elkap, mint a jávorszarvas és pézsmatulok méretű nagy patásokat - persze ez utóbbiakat csapatban vadászva.A kiszemelt vadat kitartóan üldözik hosszú kilométereken keresztül, majd beérve a farába, lágyékába és marjába marva terítik le őket.

A kutyák őse:
A farkas a háborítatlan,sűrű erdők,csendes vidékek lakója,így birodalmának határai-az ember terjeszkedése miatt-egyre zsugorodnak.
Állandó tanyát csak akkor ver,ha kölykökről kell gondoskodnia,egyébként sokat kóborol.
Néha magányos farkasként ide-oda csatangolva szerzi meg táplálékát,de többnyire falkába verődve vadászik.
Házi kedvenceink a kutyák ősét tisztelhetjük benne.

Együtt egymásért:
A farkasok társas állatok,7-20 egyedből álló falkában élnek.Vezetőjük egy erős,harcos hím és párja.
A hatalomra törekvőket egy hatásos vicsorítás vagy fenyegető morgás általában észhez téríti,ritkán kerül sor tettlegességre.
A falkák védik saját területüket más falkákkal szemben.Az üvöltések a terület jelzését is szolgálhatja.
A vitatott területért néha élet-halálharcot vívnak.

Farkashősök:
Ha olvastad a Dzsungel könyvét,nem kell bemutatnom Akelát,Maugli farkas barátját,mint ahogyan azokat a meséket sem,amelyek róla szólnak.
Alakja egyszer szeretetre méltó,másszor a kegyetlen vérengző szerepét kapja,jelezve,hogy érdekei megegyezhetnek,de ütközhetnek is az emberével.
A mesékben általában a gyerekek és felnőttek életére törnek.
Más legendák arról szólnak,hogy a farkasok az emberi csecsemőket fogadják be és sajátjuknak tekintik őket majd gondoskodnak róluk a vadonban.

Üldözés mindhalálig:
A farkasok hatalmas területeket bejárnak,hogy táplálékot,pl:szarvast találjanak.
Lassan közelítenek a megpillantott áldozat felé,amíg az-érzékelve a veszélyt-menekülni nem kezd.Akkor megrohamozzák.
Néhány farkas-erőteljes állkapcsukban 42 erős foggal-a préda hátsó felébe mar,hogy menekülését lelassítsa.
Egyikőjük,általában a falkavezér előretör,hogy orrába marjon.A többiek lágyékát,nyakát és torkát harapdálják.
Néhány percen belül a zsákmányt halálra marják,és ízekre szedik.A falkában érvényes rangsor szerint esznek belőle.
Nem feledkeznek meg a "kismamákról" és a kölykökről sem:gyomrukat vagy pofájukat használva "ételhordóként",nekik is visznek ennivalót.
Ha túl sok a maradék,ott hagyják,esetleg el is ássák,és később térnek vissza,hogy jóllakjanak.

farkas vagy szürke farkas a ragadozók családjába tartozó, kutyaféle állat. Belőle háziasították a kutyát.

Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék családján belül több más fajt is: ezek a prérifarkas , avörös farkas vagy rőt farkas és a sörényes farkas. Szócikkünkben „farkas” alatt a szürke farkas értendő.


Előfordulása:

Holarktikus faj; (az ember után) a legnagyobb területen elterjedt emlős. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de megtalálhatjuk képviselőit Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is. Az egykor összefüggő, hatalmas területen a túlzott vadászat következtében ma már csak elszigetelt csoportjai maradtak fenn, így például Észak-Afrikaszavanna övezetéből az ember teljesen kiszorította. Kihalt Japánban is; az Arab-félszigeten erősen veszélyeztetett, szinte el is tűnt. Természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen (az ember kivételével) a farkas a különböző biomokhoz leginkább alkalmazkodott emlős: a félsivatagtól a tundrán át a trópusi esőerdőig mindenhol képes megélni.

Alfajai:

Alfajainak számát máig vitatják; a változatok megkülönböztetésében különösen az amerikai kutatók jeleskednek. A vélt és valós alfajok:

  • közönséges farkas vagy európai farkas (Canis lupus lupus)
  • kutya (Canis lupus familiaris)
  • dingó (Canis lupus dingo)
  • alaszkai fehér farkas (Canis lupus tundrarum)
  • alexander-szigeti farkas (Canis lupus ligoni)
  • arab farkas (Canis lupus arabs)
  • Baffin-szigeti tundrafarkas (Canis lupus manningi)
  • banks-szigeti farkas (Canis lupus bernardi)
  • belső-alaszkai farkas (Canis lupus pambasileus)
  • brit-kolumbiai farkas (Canis lupus columbianus)
  • buffalo farkas (Canis lupus nubilus)
  • dél-sziklás-hegységi farkas (Canis lupus youngi) – kihalt
  • egyiptomi farkas (Canis lupus lupaster)
  • észak-sziklás-hegységi farkas (Canis lupus irremotus)
  • floridai farkas (Canis lupus floridanus) – kihalt
  • grönlandi farkas (Canis lupus orion) – valószínűleg kihalt
  • hondo japán farkas (Canis lupus hodophilax) – kihalt 1905-ben
  • hudson-öböli farkas (Canis lupus hudsonicus)
  • ibériai farkas (Canis lupus signatus)
  • indiai farkas (Canis lupus pallipes)
  • japán farkas (Canis lupus hattai vagy Canis lupus rex) – kihalt
  • cascade-hegységi farkas (Canis lupus fuscus)
  • kaszpi-farkas (Canis lupus cubanensis)
  • keleti erdei farkas (Canis lupus lycaon)
  • kenai-félszigeti farkas (Canis lupus alces) – kihalt
  • labrador farkas (Canis lupus labradorius)
  • Mackenzie tundrafarkas (Canis lupus mackenzii)
  • mackenzie-völgyi farkas (Canis lupus occidentalis )
  • manitoba farkas (Canis lupus griseoalbus)
  • mexikói farkas (Canis lupus baileyi) – vadon kihalt, visszatelepítése folyik
  • mogollon-hegyi farkas (Canis lupus mogollonensis) – kihalt
  • olasz farkas (Canis lupus italicus)
  • orosz farkas (Canis lupus communis)
  • sarki farkas (Canis lupus arctos)
  • spanyol farkas (Canis lupus deitanus)
  • sztyeppei farkas (Canis lupus campestris)
  • texasi szürke farkas (Canis lupus monstrabilis) – kihalt
  • tibeti farkas (Canis lupus laniger vagy Canis lupus chanco)
  • tundrafarkas (Canis lupus albus)
  • új-foundlandi farkas (Canis lupus beothucus) – kihalt
  • vancouver-szigeti farkas (Canis lupus crassodon)
  • Canis lupus filchneri
  • Canis lupus gregoryi – kihalt

A mára már kihalt nádi farkas (toportyán) a Kárpát-medencében élt. Azonosítása vitatott: egyesek szerint a farkas egy alfaja (Canis lupus minor) lehetett, mások szerint az egykor itt is honos aranysakál (Canis aureus). [2]

A kutya (Canis familiaris) a farkas háziasításával létrejött új faj. Régebben a farkas egyik alfajának (Canis lupus familiaris) tartották, de az etológiai vizsgálatok kimutatták a két faj pszichés tulajdonságainak döntő, szelekció eredményezte különbözőségét.

Életmódja:

A farkas főleg rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban él. A falka kommunikációjának elhíresült módja az úgynevezett farkasüvöltés: a farkasok kórusban „énekelnek”:

  • összetartozásuk erősítése érdekében,
  • aktivitásuk szinkronizálását segítendő és
  • annak jelzésére, hogy a terület az övék.

Testbeszédében nagy szerepet kap a hosszú, bozontos farok.

A falka szervezete: 

A falkák olyan önfenntartó szaporodó egységek, amelyben az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot, és közösen nevelik a kölyköket — nemcsak a szülők, de a falka minden tagja, különösen a fiatalabbak. A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9. A falkák tulajdonképpen olyan nagycsaládok, amelyekben a vezető alfa-párhoz és utódaikhoz a szaporodási időszakban más farkasok is csatlakozhatnak — ezek később is a falka tagjai maradhatnak. A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel. A falkák időnként feloszlanak, majd (átmenetileg vagy véglegesen) újraalakulhatnak, illetve más falkákkal egyesülhetnek is. A régi falka feloszlásával létrejött új falkák egymással barátságosan viselkednek.

A falka együttműködésének két, ellentétesen motiváló alapja:

  • az állandó rivalizálással kialakított rangsor és
  • az egymást régóta ismerő tagok erős, kölcsönös kötődése.

Az együttműködés megköveteli:

  • a fejlett szociális intelligenciát,
  • a jó problémamegoldó képességet és
  • a képlékeny, a körülményekhez alkalmazkodó viselkedést.

Ezek együttes hatására a farkas élőhelyeinek csúcsragadozója volt, amíg alul nem maradt az emberrel vívott versengésében.

A farkasra a „letelepedett” és „nomád” életmód váltogatása jellemző. Tavasszal és nyáron kis területen marad, amíg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat járhat be.

Territoriális viselkedése:

Territoriális viselkedése erős, de a terület határait más szociális fajoktól — például a hiénaféléktől (Hyaenidae) – eltérően nem ellenőrzi rendszeresen, mivel ezeket a határokat a szomszédos falkák kölcsönösen elismerik. A letelepedett időszakban a falka csak napi 5–6 km-t jár be; a teljes terület bejárásához ilyenkor mintegy három hét kell — ez a felségterület a falka létszámától és az élőhely adottságaitól függően többnyire 100–300 négyzetkilométer. A területen van az elléshez használt vacok, vannak rajta gyakran használt útvonalak és találkozópontok. A domináns egyedek a napi séta közben vizelettel, ürülékkel, kaparással jelölik az útvonalakat, amiken a talp illatmirigyeinek váladéka is nyomot hagy. Általában 250 méterenként van egy-egy szagjel; a területhatár közelében, a rendszeresen használt csapásokon, az elágazások közelében ennél jóval sűrűbben.

A szagjelekből és a térkép jellegzetes pontjaiból a fejükben kognitív térképet állítanak össze, aminek segítségével képesek átvágni az útvonal kanyarjait, ha sietnek valamiért.

Területüket hevesen védik a betolakodóktól; azokat akár meg is ölhetik. A területet körülbelül 1 km széles határzóna veszi körül; ezt a sávot a szomszéd falkával közösen használják, és általában itt portyáznak a falkából kivert példányok is.

Honlap-menü
Belépés
Keresés
Naptár
«  Szeptember 2017  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930
Körkérdésünk
Van kutyád?
Összes válasz: 7
Mini-chat
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0